2013. április 12., péntek
2013. március 4., hétfő
2013 Tavasz-ébredés***
Káldi János: Hóvirág
Itt-ott látsz még hóruhát,
S már nyílik a hóvirág.
Csoda-fehér, egyszerű,
Szárra nőtt kis csengettyű.
Szinte már a hó alól,
Szüntelen a szava szól.
Mit csilingel? Mit csörög?
Búcsúzót a tél fölött.
Hóvirág születése
Tél végi sétámon lomhán lépdelek,
Tavasz után vágyakozva, némán elmélkedek.
Ázott avar holtan lábam alatt bomlik,
Élettelen rozsdás fű közt Földanya vajúdik.
Hangtalanul jajgat, életet ad csendben,
Csöpp virág üldögél az anyaföld ölében.
Lekuporodom hozzá, ezt óvatosan teszem,
Kíváncsiságommal nehogy megijesszem.
Gyönyörű szép kisded hófehér sapkában,
Új élet született kis kertünk sarkában.
Kiszabadítom gyorsan az avar rabságából,
Téltől gyötört üres kert egyformaságából.
S lám mit látok ekkor, megdobban a szívem,
Nem is egy csoda van, van talán vagy ezer!
Nagy titkot rejtegetett a védelmező avar,
Földanyánkat Tavasz úrfi becserkészte hamar!
Tavasz után vágyakozva, némán elmélkedek.
Ázott avar holtan lábam alatt bomlik,
Élettelen rozsdás fű közt Földanya vajúdik.
Hangtalanul jajgat, életet ad csendben,
Csöpp virág üldögél az anyaföld ölében.
Lekuporodom hozzá, ezt óvatosan teszem,
Kíváncsiságommal nehogy megijesszem.
Gyönyörű szép kisded hófehér sapkában,
Új élet született kis kertünk sarkában.
Kiszabadítom gyorsan az avar rabságából,
Téltől gyötört üres kert egyformaságából.
S lám mit látok ekkor, megdobban a szívem,
Nem is egy csoda van, van talán vagy ezer!
Nagy titkot rejtegetett a védelmező avar,
Földanyánkat Tavasz úrfi becserkészte hamar!
Tavaszvárás, 2011. január 18.
Tavasz lett újra!
Itt a tavasz végre, nyit!
Erdő, a kert és a rét
vetkőzi ócska gönceit.
A hóvirág lásd, már kinyílt,
kelleti még magát kicsit,
majd egy évre búcsút int.
Fák levelet szabnak megint,
árvácskák ezer színre színt
festenek - hitük szerint.
Az aranyeső színe mint
a napsugár, akként virít,
nyílni csábítja társait.
Orgona bontja ágait,
cifrázza buja fodrait.
Micsoda szépség újra itt!
Tulipán kövéren ásít,
fényezi bomló szirmait,
s a tavasz felé kacsint.
Kidugja fejét a jácint,
széthinti pompás illatit:
van-e, mi jobban andalít?
A nárcisz kontyot igazít,
kihívón pózol, ránk tekint,
nézni, csodálni kényszerít.
Zöldell a fű, új szint kever-int...
Látod? Tavasz lett újra itt!
Elhozta régi kincseit!
Erdő, a kert és a rét
vetkőzi ócska gönceit.
A hóvirág lásd, már kinyílt,
kelleti még magát kicsit,
majd egy évre búcsút int.
Fák levelet szabnak megint,
árvácskák ezer színre színt
festenek - hitük szerint.
Az aranyeső színe mint
a napsugár, akként virít,
nyílni csábítja társait.
Orgona bontja ágait,
cifrázza buja fodrait.
Micsoda szépség újra itt!
Tulipán kövéren ásít,
fényezi bomló szirmait,
s a tavasz felé kacsint.
Kidugja fejét a jácint,
széthinti pompás illatit:
van-e, mi jobban andalít?
A nárcisz kontyot igazít,
kihívón pózol, ránk tekint,
nézni, csodálni kényszerít.
Zöldell a fű, új szint kever-int...
Látod? Tavasz lett újra itt!
Elhozta régi kincseit!
2011. február 15.
Tavasz-madár
Valahogy másképp néznek egymásra az emberek.
Valahogy másképp szólnak.
Szemben a kócos fán dalol
valami új dalt valami új madár.
Erdőben jártamkor szoktam volt hallani,
mint köszöntés,
így szól hajnali énekük.
Ilyen ostoba madár! Hisz
nincs még tavasz, csak úton erre!
Nincs még tavasz, csak alig-február...
De rendíthetetlen fújja egyre, s hozzá: hogy ostoba én vagyok,
hisz közeleg a remegő, hormon-telt levegő,
mit tudhatom fagyott szívemmel...
És természet órája, kedves nyitni kék halld, folyvást kiabál.
Lehet, hogy mégis?
Lehet, hogy időtlen, apró szárnyas jobban tudja?
Mert mit neki futkosó-szerkezet,
mit a számlapon folyvást ellenőrzött percek,
mit a naptáron-február!
Tavasz van! rendíthetetlen fújja egyre
kócos fán kicsiny tavasz-madár.
Valahogy másképp szólnak.
Szemben a kócos fán dalol
valami új dalt valami új madár.
Erdőben jártamkor szoktam volt hallani,
mint köszöntés,
így szól hajnali énekük.
Ilyen ostoba madár! Hisz
nincs még tavasz, csak úton erre!
Nincs még tavasz, csak alig-február...
De rendíthetetlen fújja egyre, s hozzá: hogy ostoba én vagyok,
hisz közeleg a remegő, hormon-telt levegő,
mit tudhatom fagyott szívemmel...
És természet órája, kedves nyitni kék halld, folyvást kiabál.
Lehet, hogy mégis?
Lehet, hogy időtlen, apró szárnyas jobban tudja?
Mert mit neki futkosó-szerkezet,
mit a számlapon folyvást ellenőrzött percek,
mit a naptáron-február!
Tavasz van! rendíthetetlen fújja egyre
kócos fán kicsiny tavasz-madár.
2004. február 4.
A kis Kati, Kati bogár,
kinyitotta szárnyát,
reggeli nap csillogtatta
szép piros kabátját. Illegett a rozmaringnak,
várta a fű bókját,
és amikor elszállt volna…
nem találta foltját.
„Ilyen szégyent! Tegnap mostam!
Lefújta a szellő?
A hetedik kis pettyemet
hol rejti az erdő?”
Szaladt ide, futott oda,
nem lelte a pettyét,
hogyha holnap megtalálod,
vidd el neki hírét!
Megörül majd, s meghív téged
katica vendégnek,
s vigyél neki egy-két pettyet
hátha kell szegények!
kinyitotta szárnyát,
reggeli nap csillogtatta
szép piros kabátját. Illegett a rozmaringnak,
várta a fű bókját,
és amikor elszállt volna…
nem találta foltját.
„Ilyen szégyent! Tegnap mostam!
Lefújta a szellő?
A hetedik kis pettyemet
hol rejti az erdő?”
Szaladt ide, futott oda,
nem lelte a pettyét,
hogyha holnap megtalálod,
vidd el neki hírét!
Megörül majd, s meghív téged
katica vendégnek,
s vigyél neki egy-két pettyet
hátha kell szegények!
| Gyöngyvirág De jó is lenne olyan erősnek lenni, Mint ezek az apró gyöngyszemek, A föld alól is, mindég elő bújni, Hiába temetnének el gondos kezek. A száraz, kegyetlen semmiségből Tör ki, hatalmas erővel a nap felé, S bár csiráját súlyos léptek törték, Túlélte, megadást nem ismervén. Gyönge, puha szárán ring a tavasz, Tucatnyi pompás, habos ékköve: Ám hamis illatú ringása ravasz, Mosolya, lelkemnek igazi könnye. Ő volt a mindenem, de megcsalt, Megtévesztette óvatlan szemem, S mikor azt hittem, a virága igaz, Akkor csapott be leginkább engem. Úgy vártam a tavaszt, a feltámadást, Mert hittem, mert akartam erős lenni: Akár a gyöngyvirág, ki a dudvából is, Bárhonnan is, újra a világra tud jönni. (Dezső Ilona Anna) |
|||
2013 Tavasz-ébredé
Március 21. a csillagászati
tavasz
kezdete. Ezen a napon a Nap az Egyenlítő magasságában halad át az égen,
sugarai merőlegesek a föld forgástengelyére, éppen keleten kel, és
nyugaton nyugszik, a nappalok, valamint az éjszakák hossza az egész
földgolyón egyenlő. Innen a neve „napéjegyenlőség”. (Csak az északi
féltekén tavaszkezdet, földünk déli oldalán ez az ősz első napja.)
Ettől kezdve napról napra távolodik a Nap az
Egyenlítőtől a Ráktérítő felé, sugarai egyre nagyobb szöget zárnak be a
földtengellyel, ezért az északi féltekén hosszabbodnak és melegednek a
nappalok, a délin viszont rövidülnek, és jön a tél.
A tavaszpont nem feltétlenül a
tavasz első napja. Azt a helyi éghajlati és időjárási viszonyok szerint
határozta meg az ember. Mi március 1-jétől számoljuk a (meteorológiai)
tavasz kezdetét, a kínaiak a régi keltákhoz és rómaiakhoz hasonlóan
február elejétől (febr. 4-e vagy 5-e). Ők a tavasz félidejébe
eső napéjegyenlőségi napot az évszak csúcspontjaként ünneplik, a
följegyzések szerint legalább az i.e. 2. évezred közepétől fogva.
Az évszak és a tavaszpont
allegorikus ábrázolásai is különböznek egymástól. Ripánál a tavasz
mirtuszkoszorús leány, keze telis-tele virágokkal, körötte vidám
növendék állatok. A tavaszpontot egy ifjú alakja jelképezi oldalasan
osztott, félig fehér, félig fekete ruhában, derekán csillagos öv,
jobbjában kos, baljában virágcsokor, lábai szárnyasak. Fehér és fekete
szárnyakon áll
(az egyenlően osztott színpár a nappalok és éjszakák
egyforma hosszára utal).
A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.
Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejű cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.
A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, az „ünnepek ünnepe"
(sollemnitas sollemnitatum). Idén húsvétvasárnapot és húsvéthétfőt
március 31-én és április 1-jén ünnepli a nyugati keresztény egyház. Az
MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának összeállítása:
A keresztény egyházak tanítása szerint húsvét Jézus Krisztus feltámadásának és vele az emberiség megváltásának ünnepe. Időpontja a 325-ben tartott első niceai zsinat döntése értelmében a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnap (március 22. és április 25. között), ehhez igazodik az egyházi év valamennyi változó idejű, úgynevezett mozgó ünnepe.
A keresztény ünnep az ószövetségi pászka ünnepéből nőtt ki, ennek az előképnek a keresztény tanítás szerinti beteljesedése Jézus Krisztus átmenetele a halálból a feltámadott életre. Jézust a zsidó húsvét előtt Poncius Pilátus halálra ítélte, nagypénteken keresztre feszítették, és vasárnap hajnalban, föltámadván a halálból, megmutatkozott tanítványainak.
Az ünnepet negyvennapos, a hamvazószerdától nagyszombatig tartó böjti időszak készíti elő, központi liturgiája a nagyszombat esti-éjszakai húsvét vigíliája (vigilia paschalis). Az ünneplés tárgya a világosság győzelme a sötétség, az élet győzelme a bűn és halál fölött, ebben egybefonódik a kereszthalál és a feltámadás. A nagyszombat napján szentelt húsvéti gyertya a feltámadt Üdvözítőt mint a világ világosságát jelképezi. Húsvétvasárnap a templomokban ünnepélyes szentmisét tartanak.
A feltámadás napján a pápa Rómában, a Szent Péter téri szabadtéri ünnepi misén mondja el hagyományos húsvéti üzenetét és Urbi et orbi (a városhoz – vagyis Rómához – és a világhoz intézett) apostoli áldását. A katolikus egyházfő számos nyelven köszönti a híveket, magyarul a Krisztus feltámadott, Alleluja szavakkal.
A húsvét elnevezés a böjti időszak végére utal, mert ekkor lehet újra húst enni. A húsvétvasárnapi szertartás része a húsvéti ételek (bárányhús vagy sonka, kalács, tojás, bor) megáldása. Sokfelé a szentelés után siettek haza, mert a néphit szerint a lemaradó még abban az évben meghal, míg az elsőnek hazaérő első lesz az aratásban. A szentelt étel maradványainak varázserőt tulajdonítottak: a tojás héját a veteményre szórták, a kotlós fészkébe tették vagy meghintették vele a vetést, hogy jégverés, üszög kárt ne tegyen benne.
Húsvéthétfőhöz fűződő népszokás a locsolás és ennek jutalmául a festett tojás ajándékozása. A locsolkodás alapja a víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit. A tojás (eredetileg halotti kultuszkellék) a belőle kikelő madárral Jézus újjászületését, a népi hiedelem szerint az életet, a piros szín Jézus kiontott vérét jelképezi. A locsolkodó vers és a kölnivel való locsolkodás később terjedt el, ahogy az ajándékot hozó húsvéti nyúl képzete is. A nyúl szintén a termékenység és az élet ciklikus megújulásának jelképe, de a gyermekeket megajándékozó nyúl meséje csak a közelmúlt „terméke".
A húsvéthétfőt régebben – a locsolkodás szokására utalva – vízbevető, vízbehányó hétfőnek is nevezték. A nap a fiatal lányok és legények mulatságainak egyik legfontosabb alkalma, igazi tavaszünnep volt szabadban töltött szórakozással, az ünnepen országszerte húsvéti bálokat rendeztek.
Devecsery László: Kisegít a nyuszinak?
– Közeleg a húsvét, s én éppen most törtem el a kezemet! – sóhajtott a nyuszi – Hogyan fogok én így hímes tojásokat festeni…
Ebben a pillanatban kopogtattak.
–Tessék belépni!
Egy kisfiú és egy kislány volt a látogató. Julcsi és Máté: mindketten óvodások, s már napokkal ezelőtt elhatározták, hogy meglátogatják a húsvéti nyuszit.
Kedvesen köszöntötték egymást. Nagy volt az öröm. A gyerekek csodálkozva nézték a nagy-nagy kötést a nyuszkó kezén.
– Hogy’ tudsz bekötött kézzel hímes tojást készíteni?
– Törött kézzel hogyan tudnék… Kesergek is eleget miatta…
– Ne keseregj, majd mi segítünk!
Nyuszi könyvtárából előkereste a Húsvéti hímes című könyvet. Sok-sok mintát találtak benne. Hamarosan munkához is láttak. Nyuszi irányításával készültek a szebbnél szebb hímes tojások.
– Örülnek majd a gyerekek! – lelkendeztek mindannyian.
Ettől a naptól kezdve Julcsi és Máté minden délután meglátogatta a nyuszit. Mire elérkezett a húsvét, a tojások is elkészültek, s nyuszi kezéről is lekerült a kötés.
– Köszönöm a segítséget! Most már magam is boldogulok…
Vidám kedvvel köszöntek el egymástól. Jó érzéssel, könnyű szívvel várták húsvét vasárnapját. Kiszaladtak az udvarra. A fák és a bokrok alatt mindenütt hímes tojások… Az egyik fa tövében két óriási csokoládé nyuszi üldögélt. Mellettük két hatalmas csokitojás. Julcsi és Máté titokzatosan egymásra mosolygott. Az udvar kerítése mögül mintha nyuszi-nevetést lehetett volna hallani.
Eljött a szép húsvét reggele,
Feltámadásunk édes ünnepe.
Ünneplő ruhákba öltöztek a fák,
Pattognak a rügyek, s virít a virág.
A harang zúgása hirdet ünnepet,
Egy kismadár dalol a zöld rétek felett.
Kellemes húsvéti ünnepeket!
Falu végén aranyvessző,
aranysárga rüggyel büszkélkedő,
Őz és nyuszi körbeállja,
tekintetük megcsodálja.
Gondold azt, hogy én is ott állok,
és Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok!
Feltűnt már a szép nap ragyogó fényével,
Beállott a tavasz áldott érzésével.
Újít a természet minden növényeket,
Gerjeszti mibennünk a szép reményeket!
Kellemes Húsvéti Ünnepeket!
Útra kélt a város összes bikája,
locsolkodni szerte a világba.
Meghittség, boldogság, áldás és béke, legyen a családod örökös vendége.
Boldog Húsvéti Ünnepeket kívánok!
Eljön az este, éjfélt üt az óra,
Harangoznak húsvétra,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.
Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejű cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.
♥Húsvét
A keresztény egyházak tanítása szerint húsvét Jézus Krisztus feltámadásának és vele az emberiség megváltásának ünnepe. Időpontja a 325-ben tartott első niceai zsinat döntése értelmében a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnap (március 22. és április 25. között), ehhez igazodik az egyházi év valamennyi változó idejű, úgynevezett mozgó ünnepe.
A keresztény ünnep az ószövetségi pászka ünnepéből nőtt ki, ennek az előképnek a keresztény tanítás szerinti beteljesedése Jézus Krisztus átmenetele a halálból a feltámadott életre. Jézust a zsidó húsvét előtt Poncius Pilátus halálra ítélte, nagypénteken keresztre feszítették, és vasárnap hajnalban, föltámadván a halálból, megmutatkozott tanítványainak.
Az ünnepet negyvennapos, a hamvazószerdától nagyszombatig tartó böjti időszak készíti elő, központi liturgiája a nagyszombat esti-éjszakai húsvét vigíliája (vigilia paschalis). Az ünneplés tárgya a világosság győzelme a sötétség, az élet győzelme a bűn és halál fölött, ebben egybefonódik a kereszthalál és a feltámadás. A nagyszombat napján szentelt húsvéti gyertya a feltámadt Üdvözítőt mint a világ világosságát jelképezi. Húsvétvasárnap a templomokban ünnepélyes szentmisét tartanak.
A feltámadás napján a pápa Rómában, a Szent Péter téri szabadtéri ünnepi misén mondja el hagyományos húsvéti üzenetét és Urbi et orbi (a városhoz – vagyis Rómához – és a világhoz intézett) apostoli áldását. A katolikus egyházfő számos nyelven köszönti a híveket, magyarul a Krisztus feltámadott, Alleluja szavakkal.
A húsvét elnevezés a böjti időszak végére utal, mert ekkor lehet újra húst enni. A húsvétvasárnapi szertartás része a húsvéti ételek (bárányhús vagy sonka, kalács, tojás, bor) megáldása. Sokfelé a szentelés után siettek haza, mert a néphit szerint a lemaradó még abban az évben meghal, míg az elsőnek hazaérő első lesz az aratásban. A szentelt étel maradványainak varázserőt tulajdonítottak: a tojás héját a veteményre szórták, a kotlós fészkébe tették vagy meghintették vele a vetést, hogy jégverés, üszög kárt ne tegyen benne.
Húsvéthétfőhöz fűződő népszokás a locsolás és ennek jutalmául a festett tojás ajándékozása. A locsolkodás alapja a víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit. A tojás (eredetileg halotti kultuszkellék) a belőle kikelő madárral Jézus újjászületését, a népi hiedelem szerint az életet, a piros szín Jézus kiontott vérét jelképezi. A locsolkodó vers és a kölnivel való locsolkodás később terjedt el, ahogy az ajándékot hozó húsvéti nyúl képzete is. A nyúl szintén a termékenység és az élet ciklikus megújulásának jelképe, de a gyermekeket megajándékozó nyúl meséje csak a közelmúlt „terméke".
A húsvéthétfőt régebben – a locsolkodás szokására utalva – vízbevető, vízbehányó hétfőnek is nevezték. A nap a fiatal lányok és legények mulatságainak egyik legfontosabb alkalma, igazi tavaszünnep volt szabadban töltött szórakozással, az ünnepen országszerte húsvéti bálokat rendeztek.
Devecsery László: Kisegít a nyuszinak?
– Közeleg a húsvét, s én éppen most törtem el a kezemet! – sóhajtott a nyuszi – Hogyan fogok én így hímes tojásokat festeni…
Ebben a pillanatban kopogtattak.
–Tessék belépni!
Egy kisfiú és egy kislány volt a látogató. Julcsi és Máté: mindketten óvodások, s már napokkal ezelőtt elhatározták, hogy meglátogatják a húsvéti nyuszit.
Kedvesen köszöntötték egymást. Nagy volt az öröm. A gyerekek csodálkozva nézték a nagy-nagy kötést a nyuszkó kezén.
– Hogy’ tudsz bekötött kézzel hímes tojást készíteni?
– Törött kézzel hogyan tudnék… Kesergek is eleget miatta…
– Ne keseregj, majd mi segítünk!
Nyuszi könyvtárából előkereste a Húsvéti hímes című könyvet. Sok-sok mintát találtak benne. Hamarosan munkához is láttak. Nyuszi irányításával készültek a szebbnél szebb hímes tojások.
– Örülnek majd a gyerekek! – lelkendeztek mindannyian.
Ettől a naptól kezdve Julcsi és Máté minden délután meglátogatta a nyuszit. Mire elérkezett a húsvét, a tojások is elkészültek, s nyuszi kezéről is lekerült a kötés.
– Köszönöm a segítséget! Most már magam is boldogulok…
Vidám kedvvel köszöntek el egymástól. Jó érzéssel, könnyű szívvel várták húsvét vasárnapját. Kiszaladtak az udvarra. A fák és a bokrok alatt mindenütt hímes tojások… Az egyik fa tövében két óriási csokoládé nyuszi üldögélt. Mellettük két hatalmas csokitojás. Julcsi és Máté titokzatosan egymásra mosolygott. Az udvar kerítése mögül mintha nyuszi-nevetést lehetett volna hallani.
Eljött a szép húsvét reggele,
Feltámadásunk édes ünnepe.
Ünneplő ruhákba öltöztek a fák,
Pattognak a rügyek, s virít a virág.
A harang zúgása hirdet ünnepet,
Egy kismadár dalol a zöld rétek felett.
Kellemes húsvéti ünnepeket!
Falu végén aranyvessző,
aranysárga rüggyel büszkélkedő,
Őz és nyuszi körbeállja,
tekintetük megcsodálja.
Gondold azt, hogy én is ott állok,
és Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok!
Beállott a tavasz áldott érzésével.
Újít a természet minden növényeket,
Gerjeszti mibennünk a szép reményeket!
Kellemes Húsvéti Ünnepeket!
Útra kélt a város összes bikája,
locsolkodni szerte a világba.
Meghittség, boldogság, áldás és béke, legyen a családod örökös vendége.
Boldog Húsvéti Ünnepeket kívánok!
Eljön az este, éjfélt üt az óra,
gondolj rám csak egy pillanatra!
Esti szellõ szárnyán repül az üzenet:
Kellemes Húsvéti Ünnepeket!
Kellemes Húsvéti Ünnepeket!
Harangoznak húsvétra,
Leszakadt a tyúklétra:
Kezdődik a locsolás -
Nekem is jut egy tojás.
Kezdődik a locsolás -
Nekem is jut egy tojás.
Jó reggelt, jó reggelt,
Kedves liliomszál,
Megöntözlek rózsavízzel,
Hogy ne hervadozzál.
Kerek erdőn jártam,
Piros tojást láttam,
Bárány húzta rengő kocsin,
Mindjárt ideszálltam.
Nesze hát rózsavíz,
Gyöngyöm, gyöngyvirágom.
Hol a tojás, piros tojás?
Tarisznyámba várom!
Rózsavizes húsvét napját jöttem ma kívánni,
Nem szeretnék a lányokra nagyon sokat várni!
Ez a pár csepp jó szagos víz úgy használ a lánynak,
Mint a réten a gyöngyharmat a nyíló virágnak.
Olyan lesz az arcuk tőle, mint a hamvas virág,
Örömünkben együtt örül a megváltott világ.
Megváltónk is együtt örül az egész világgal,
Ajándékozzatok meg hát egy hímes tojással!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)